[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Egy óráig tart, mire a gereblye acélkarmai végül fölhasítják a nedves, barna mocskot. Ms.
Keen büszke lenne rám. Férgek vonaglanak a napon, menedéket keresnek. Valaminek a sápadt zöld
hajtásai küszködtek a levelek alatt. Megesküdnék rá, hogy látom, ahogy növekednek, most, hogy
meglátták a napot.
A garázsajtó kinyílik, apu kitolat a Jeeppel. Megáll a bejárón, amikor meglát. Leállítja a motort,
kiszáll. Felállok, leverem a földet a farmeromról. A tenyerem bizsereg, a karom fáj a gereblyézéstQl.
Fogalmam sincs, mit gondol. Lehet, hogy Q szereti, ha úgy néz ki a háza elQtti kert, mint egy
trágyadomb.
Apu:  De hát& De hát ez egy csomó munka&  dadogja.
Én: &
Apu:  Hozok szemeteszsákokat az áruházból.
Mindketten karjainkat összefqzve állunk, nézzük, hogy sarjadnak az apró növények a
házevQ bokrok árnyékában. A napot eltakarja egy felhQ, megborzongok. Föl kellett volna vennem egy
pulcsit.
Apu:  Sokkal jobban néz ki& Mármint, így eltakarítva, úgy értem& 
Feltámad a szél. A levelek megrezegnek.
Apu:  Azt hiszem, visszavágom a bokrokat. Igaz, akkor látszani fognak a külsQ
ablaktáblák, azokat meg le kell festeni. És ha már azokat lefestem, akkor le kéne az összeset, meg a
metszést is megcsinálni mindenütt. És ott a bejárati ajtó&
Én: &
Apu felnéz az utcán álló tölgyfára:  Ez a fa beteg. Látod, azon a bal oldali ágon egyetlen rügy sincsen.
Hívnom kéne valakit, hogy megnézze. Nem szeretném, ha egy vihar alkalmával bedQlne a szobádba.
Kösz, hogy szóba hoztad, apu. Mintha nem lenne így is elég problémám az alvással. A 64-es számú
aggódni való: repülQ faágak. Nem kellett volna semmit sem összegereblyéznem.
Ki gondolta volna, hova vezet. Nem kellett volna semmi újba belefognom. Bent kellett volna
maradnom a házban, rajzfilmeket bámulni egy hatalmas adag chips-el. A szobámban kellett volna
maradnom.
Apu:  Benézek a barkácsáruházba. Nem jössz?
Barkácsáruház. Öt hektárnyi borotválatlan férfi és csillogó szemq asszony, amint a
tökéletes csavarhúzót, gyomirtót vagy kerti grillt keresik. Zaj. Fény. Szekercével, fejszével,
fqrészlappal rohangáló kölykök. Akciós falfestékért ölre menQ emberek. Köszönöm, nem.
Ingatom a fejem. Apu bólint, és a Jeephez sétál, csilingel a kezében a kocsikulcs. Egy rigó száll a
tölgyfa egyik alsó ágára, és engem gúnyol. Kigereblyézem az avart a torkomból.
Én:  Tu-tudnál hozni magot? Virágmagot?
HIBA!
A tornatanárunk, Ms. Connors teniszezni tanít bennünket. A tenisz az egyetlen sport, ami nem tqnik
már-már teljes idQfecsérlésnek. A kosárlabda is jó lenne, ha csak büntetQket kéne dobni benne, de az
idQ nagy részét azzal töltöd, hogy rohangászol a pályán, és lökdösQdsz kilenc másik emberrel. A
tenisz jóval civilizáltabb. Csak két ember játssza, hacsak nem párosról van szó, ám arra engem nem
lehetne rávenni. A szabályok egyszerqek, idQrQl idQre levegQt is tudsz venni, és még le is barnulsz.
Igazából pár évvel ezelQtt tanultam meg játszani, amikor a szüleimnek bérlete volt a fittness-klubba.
Anyu beíratott teniszleckékre, és játszottam is párszor apuval, mielQtt kitalálták volna, hogy túl drága
a bérlet. Mivel nem vagyok totál béna az ütQvel, Ms. Connors engem jelöl ki arra, hogy Nicole-lal, a
Bakák IstennQjével bemutassam a játékot az osztálynak.
Én szerválok elQször, szép ütés, bár nem túl erQs. Nicole rögtön vissza is üti egy hatalmas fonákkal.
Ütögetjük egy darabig ide-oda. Aztán Ms. Connors megálljt fütyül, és elmagyarázza a tenisz idióta
pontrendszerét.
Nicole szervál. Tökéletes ütés, kilencven mérföld per órás sebesség, s éppen a vonalon belül pattan,
mielQtt még mozdulni tudnék. Ms. Connors megdicséri Nicole-t, és Nicole mosolyog.
Én nem.
Várom a következQ szerváját, és rögtön vissza is ütöm a nyavalyásnak. Ms. Connors
mond nekem valami kedveset, Nicole az ütQ húrjait igazgatja. Én jövök.
Néhányszor lepattintom a labdát. Nicole ingatja magát és koncentrál. Már nem mókázik.
A büszkesége a tét. Csak nem veri már meg egy elszállt, hallgatag nQszemély, aki valaha a barátnQje
volt. Ms. Connors rám szól, hogy nyissak végre.
Megütöm a labdát, egyenest Nicole szájára célzok, a bíbor fogvédQje mögé. Elugrik az útból.Ms.
Connors:  Hiba! Nevetgélés az osztály soraiból.
Lépéshiba. Rossz lábam volt elöl, és a lábujjaim túllógtak a vonalon. Kapok egy második lehetQséget.
Pattogtatom a labdát, egy, kettQ, három. Fölengedem a levegQbe, mint egy madarat,
behajlítom a karom, fordítom a vállam, minden erQt és haragot bele, ja és ne felejtsek el, célozni. Az
ütQm saját életet él, s mint a mennykQ, lecsap a labdára, átlövi a hálón. Az belevágódik a földbe, és
krátert hagy, mielQtt még Nicole pislogni tudna. Elszáguld mellette, megrezgeti a kerítést. Senki sem
nevet.
Pontot szereztem. Végül Nicole nyer, de nem sokkal. Mindenki a vízhólyagokra
panaszkodik. Nekem megkérgesedett a kezem a kerti munkától. KellQen erQs vagyok a
játékhoz, kellQen kemény, hogy gyQzzek. Talán rá tudom venni aput, hogy gyakoroljon velem párszor.
Az lenne az egyetlen dicsQségem ebben a tényleg nagyon szar évben, ha megvernék valakit valamiben.
ÉVKÖNYVEK
Megjöttek az idei évkönyvek. Rajtam kívül, úgy látszik, mindenki élvezi ezt a rítust.
Levadászol bárkit, aki kicsit is ismerQsnek tqnik, ráveszed, hogy írjon bele az évkönyvedbe úgy,
mintha ti ketten a legjobb barátok volnátok, és sosem felejtitek el egymást, és emlékezni fogtok a ___
osztályra (kitöltendQ), és szép nyarat. Jó légy.
Láttam pár embert, akik a büfés nénikkel is aláíratták a könyvüket. Mit írhatnak?
 Reméljük, a csirkecombot sosem kapjátok majd véresen. Vagy talán, hogy  Mindig
rezegjen a pudingotok ?
A vezérszurkolók falkában rohannak végig a folyosón, tollal a kezükben. Most is a
versenyszellem hajtja Qket. Számolják az autogramokat.
Az évkönyv a gimnázium egy újabb rejtélyére vet fényt, mégpedig arra, hogy a népszerq
lányok, miért tqrik el Todd Ryder undorító szokásait. Az egy disznó. Olyan dagadt, hogy szétfolyik,
mocskos szájú és ápolatlan  áldás lesz az egyetemi diákszövetségnek. De a népszerq lányok egész
évben körbezsongják. No, vajon mért?
Todd Ryder az évkönyv fotósa.
Csak végig kell lapozni a könyvet és látszik, hogy ki a kedvence. Légy kedves Toddhoz, és olyan [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • mons45.htw.pl
  • WÄ…tki
    Powered by wordpress | Theme: simpletex | © (...) lepiej tracić niż nigdy nie spotkać.