[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Egy óráig tart, mire a gereblye acélkarmai végül fölhasítják a nedves, barna mocskot. Ms. Keen büszke lenne rám. Férgek vonaglanak a napon, menedéket keresnek. Valaminek a sápadt zöld hajtásai küszködtek a levelek alatt. Megesküdnék rá, hogy látom, ahogy növekednek, most, hogy meglátták a napot. A garázsajtó kinyílik, apu kitolat a Jeeppel. Megáll a bejárón, amikor meglát. Leállítja a motort, kiszáll. Felállok, leverem a földet a farmeromról. A tenyerem bizsereg, a karom fáj a gereblyézéstQl. Fogalmam sincs, mit gondol. Lehet, hogy Q szereti, ha úgy néz ki a háza elQtti kert, mint egy trágyadomb. Apu: De hát& De hát ez egy csomó munka& dadogja. Én: & Apu: Hozok szemeteszsákokat az áruházból. Mindketten karjainkat összefqzve állunk, nézzük, hogy sarjadnak az apró növények a házevQ bokrok árnyékában. A napot eltakarja egy felhQ, megborzongok. Föl kellett volna vennem egy pulcsit. Apu: Sokkal jobban néz ki& Mármint, így eltakarítva, úgy értem& Feltámad a szél. A levelek megrezegnek. Apu: Azt hiszem, visszavágom a bokrokat. Igaz, akkor látszani fognak a külsQ ablaktáblák, azokat meg le kell festeni. És ha már azokat lefestem, akkor le kéne az összeset, meg a metszést is megcsinálni mindenütt. És ott a bejárati ajtó& Én: & Apu felnéz az utcán álló tölgyfára: Ez a fa beteg. Látod, azon a bal oldali ágon egyetlen rügy sincsen. Hívnom kéne valakit, hogy megnézze. Nem szeretném, ha egy vihar alkalmával bedQlne a szobádba. Kösz, hogy szóba hoztad, apu. Mintha nem lenne így is elég problémám az alvással. A 64-es számú aggódni való: repülQ faágak. Nem kellett volna semmit sem összegereblyéznem. Ki gondolta volna, hova vezet. Nem kellett volna semmi újba belefognom. Bent kellett volna maradnom a házban, rajzfilmeket bámulni egy hatalmas adag chips-el. A szobámban kellett volna maradnom. Apu: Benézek a barkácsáruházba. Nem jössz? Barkácsáruház. Öt hektárnyi borotválatlan férfi és csillogó szemq asszony, amint a tökéletes csavarhúzót, gyomirtót vagy kerti grillt keresik. Zaj. Fény. Szekercével, fejszével, fqrészlappal rohangáló kölykök. Akciós falfestékért ölre menQ emberek. Köszönöm, nem. Ingatom a fejem. Apu bólint, és a Jeephez sétál, csilingel a kezében a kocsikulcs. Egy rigó száll a tölgyfa egyik alsó ágára, és engem gúnyol. Kigereblyézem az avart a torkomból. Én: Tu-tudnál hozni magot? Virágmagot? HIBA! A tornatanárunk, Ms. Connors teniszezni tanít bennünket. A tenisz az egyetlen sport, ami nem tqnik már-már teljes idQfecsérlésnek. A kosárlabda is jó lenne, ha csak büntetQket kéne dobni benne, de az idQ nagy részét azzal töltöd, hogy rohangászol a pályán, és lökdösQdsz kilenc másik emberrel. A tenisz jóval civilizáltabb. Csak két ember játssza, hacsak nem párosról van szó, ám arra engem nem lehetne rávenni. A szabályok egyszerqek, idQrQl idQre levegQt is tudsz venni, és még le is barnulsz. Igazából pár évvel ezelQtt tanultam meg játszani, amikor a szüleimnek bérlete volt a fittness-klubba. Anyu beíratott teniszleckékre, és játszottam is párszor apuval, mielQtt kitalálták volna, hogy túl drága a bérlet. Mivel nem vagyok totál béna az ütQvel, Ms. Connors engem jelöl ki arra, hogy Nicole-lal, a Bakák IstennQjével bemutassam a játékot az osztálynak. Én szerválok elQször, szép ütés, bár nem túl erQs. Nicole rögtön vissza is üti egy hatalmas fonákkal. Ütögetjük egy darabig ide-oda. Aztán Ms. Connors megálljt fütyül, és elmagyarázza a tenisz idióta pontrendszerét. Nicole szervál. Tökéletes ütés, kilencven mérföld per órás sebesség, s éppen a vonalon belül pattan, mielQtt még mozdulni tudnék. Ms. Connors megdicséri Nicole-t, és Nicole mosolyog. Én nem. Várom a következQ szerváját, és rögtön vissza is ütöm a nyavalyásnak. Ms. Connors mond nekem valami kedveset, Nicole az ütQ húrjait igazgatja. Én jövök. Néhányszor lepattintom a labdát. Nicole ingatja magát és koncentrál. Már nem mókázik. A büszkesége a tét. Csak nem veri már meg egy elszállt, hallgatag nQszemély, aki valaha a barátnQje volt. Ms. Connors rám szól, hogy nyissak végre. Megütöm a labdát, egyenest Nicole szájára célzok, a bíbor fogvédQje mögé. Elugrik az útból.Ms. Connors: Hiba! Nevetgélés az osztály soraiból. Lépéshiba. Rossz lábam volt elöl, és a lábujjaim túllógtak a vonalon. Kapok egy második lehetQséget. Pattogtatom a labdát, egy, kettQ, három. Fölengedem a levegQbe, mint egy madarat, behajlítom a karom, fordítom a vállam, minden erQt és haragot bele, ja és ne felejtsek el, célozni. Az ütQm saját életet él, s mint a mennykQ, lecsap a labdára, átlövi a hálón. Az belevágódik a földbe, és krátert hagy, mielQtt még Nicole pislogni tudna. Elszáguld mellette, megrezgeti a kerítést. Senki sem nevet. Pontot szereztem. Végül Nicole nyer, de nem sokkal. Mindenki a vízhólyagokra panaszkodik. Nekem megkérgesedett a kezem a kerti munkától. KellQen erQs vagyok a játékhoz, kellQen kemény, hogy gyQzzek. Talán rá tudom venni aput, hogy gyakoroljon velem párszor. Az lenne az egyetlen dicsQségem ebben a tényleg nagyon szar évben, ha megvernék valakit valamiben. ÉVKÖNYVEK Megjöttek az idei évkönyvek. Rajtam kívül, úgy látszik, mindenki élvezi ezt a rítust. Levadászol bárkit, aki kicsit is ismerQsnek tqnik, ráveszed, hogy írjon bele az évkönyvedbe úgy, mintha ti ketten a legjobb barátok volnátok, és sosem felejtitek el egymást, és emlékezni fogtok a ___ osztályra (kitöltendQ), és szép nyarat. Jó légy. Láttam pár embert, akik a büfés nénikkel is aláíratták a könyvüket. Mit írhatnak? Reméljük, a csirkecombot sosem kapjátok majd véresen. Vagy talán, hogy Mindig rezegjen a pudingotok ? A vezérszurkolók falkában rohannak végig a folyosón, tollal a kezükben. Most is a versenyszellem hajtja Qket. Számolják az autogramokat. Az évkönyv a gimnázium egy újabb rejtélyére vet fényt, mégpedig arra, hogy a népszerq lányok, miért tqrik el Todd Ryder undorító szokásait. Az egy disznó. Olyan dagadt, hogy szétfolyik, mocskos szájú és ápolatlan áldás lesz az egyetemi diákszövetségnek. De a népszerq lányok egész évben körbezsongják. No, vajon mért? Todd Ryder az évkönyv fotósa. Csak végig kell lapozni a könyvet és látszik, hogy ki a kedvence. Légy kedves Toddhoz, és olyan [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |